Településünkről

Bátorliget nevének első előfordulása 1346-ból való. Ekkor Dedemez alakban található az oklevelekben, a Gutkeled nemzetséghez tartozó Majádi család birtoka. A Dedemez név eredete ismeretlen, de az ezzel egyidőben használt másik megnevezése: Aporháza a falu egykori Apor nevű birtokosára utal. A település 1936-ig a szomszédos Vállaj falu külterületeként volt számon tartva. 1936-ban alakult önálló telepes községgé Aporháza néven.

1950-ben egy belügyminiszteri rendelettel a három egymással szomszédos (puszta) telep: Györgyliget, Aporháza és Bátorliget egyesítésével jött létre Aporliget község. Aporligetre, a magyarországi községek közül, utolsóként vezették be a villanyt (1963).

1975-ben nevezték át Bátorligetre. 1984-től a szomszédos Terem településsel közös tanácsú község lett. 1989-től Bátorliget mint Nyírbátor város vonzáskörzetéhez tartozó, Teremmel közös tanácsú község szerepel.

A település lakosságának nagy része a központi belterületen él, de nagy külterület is tartozik hozzá. Legnagyobb külterületi része Újtanya, ahol a közel 300 lakóházból álló Bátorliget 42 háza található, 110 lakossal. A falu mai lakosainak nagy része ma már nyugdíjaskorú.

A településen óvoda, általános iskola, könyvtár, művelődési ház, múzeum, szabadidő tábor is található.

Bátorliget legnagyobb nevezetessége azonban a híres Bátorligeti ősláp, mely legjobban megőrizte a hajdani Nyírség, Nagyalföld történelem előtti képét.

Az 50 hektáros bátorligeti arborétum ma az Alföld természeti múltjának élő múzeuma, melyben megtalálhatók a Kárpát-medencében lezajlott éghajlatváltozások nyomai. A mikroklímát az arborétumot övező erdők biztosítják az itt megőrződött különleges növény- és állatvilág számára.

Nagykiterjedésű lápok, láprétegek, ligeterdők, ezüsthársas tölgyesek, a csak a Kárpátok 1500 m. magasságai fölött jellemző európai zergeboglár, orchideafajok, kökörcsin, kékliliom, stb., az állatfajok közül az elevenszülő gyík, bátorligeti pók, stb. találhatók a természetvédelmi területen.

Az ősláp múzeuma a Bátorligeti iskola egykori épületében mutatja be a terület élővilágát. A természetvédelmi terület csak a Hortobágyi Nemzeti Park előzetes engedélyével látogatható.

A faluban minden nyáron megrendezik a hagyományőrző falunapot, lovasversennyel, és minden év tavaszán a Bátorligeti Messier Maratont, közel 100 fő részvételével.

Népcsoportok:

2001-ben a község lakosságának közel 100%-a magyar nemzetiségűnek vallotta magát.

Mindenév Júliusában, Márciusában, Augusztusában csillagászati találkozókat rendeznek a Bátorligeti Nagylegelőn!

Őláp, Nagy legelő,

ŐSLÁP: A több mint 50 hektáron fekvő bátorligeti ősláp fokozottan védett természeti értékeink közé tartozik, ezért csak előzetes engedéllyel, kísérővel és kijelölt tanösvényeken járható be. 1882-ben jelent meg a lápról először írásos dokumentum, majd 1914-ben Tuzson János, a Pázmány Péter Tudományegyetem tanára hívta fel a figyelmet arra, hogy a területen teljesen eltérő jellegű növény- és állatvilág keveredik. Ezután nemsokkal megindultak a kutatások is, és témáról hamarosan tudományos publikációk sora látott napvilágot.

A lápot ölelő szélfútta homokdombok vízzel borított mélyedéseiben nedves, hűvös élőhelyek alakultak ki, mivel a mélyen fekvő buckaközök lápját a mocsárvilágot körülvevő erdők megvédték a melegebb légáramlatoktól, hűtve a felszínt és megakadályozva a mocsár fölött lebegő ködfelhők szétáramlását.

Ennek ellentéteként a lápot körülvevő száraz homokdombokon a jégkorszak előtti időkből megmaradt melegkedvelő fajok élték túl az eljegesedések viszontagságait.

A jégkorszak előtti, utáni és a mai növényfajok, a puszták, mocsarak, hegyek, észak és dél növényeinek egymás mellé kerülése példátlan fajtagazdagságot eredményez.

A láp területe 53 ha, sűrű erdő borítja és változatos domborzati, illetve mikroklimatikus viszonyok jellemzik. A területen megtalálhatók a homokpusztagyepek, a pusztai tölgyesek, a gyöngyvirágos tölgyesek és a keményfás ligeterdők állományai is. Az alacsonyabb területeken magasabb a talajvíz, mivel a buckák közti futóhomokon keresztül feljön a víz, ezért itt lápvilág (zsombékosok, magassásosok, láprétek, nyír- és fűzlápok) alakult ki.

A védett terület természeti értékekben igen gazdag, elsősorban a tölgy-kőris-szil ligeterdő, a mocsár, a nyírláp, a hárserdő miatt olyan különleges. Számos hideg- és melegkori reliktumnak ad otthont, amelyeket elsősorban hegyvidékekről ismerünk, és amelyek alföldi előfordulása ritka. A lápból 1130 növény- és 5836 állatfajt írtakle, többek között megtalálható itt: az európai zergeboglár, békaliliom, lápi csalán, réti kardvirág, molyhos nyír, babérfűz, pompás kosbor és a mocsári angyalgyökér is.

-

A würm időszak végén a bátorligeti üledékgyűjtő medencében kialakult egy körülbelül 2 méter mély oligotróf tó, melyet kezdetben tajgás sztyepp, majd a ciklikus éghajlati változások hatására egy tajgaerdő vett körül. A Kr. e. 14 000-től kezdődően folyamatos hőmérsékletemelkedés és csapadéknövekedés vette kezdetét, aminek következtében a pleisztocén végén vegyeslombú zárt tajga fejlődött ki a tó körül, a podzoltalajjal borított homokbuckán.

Kr. e. 10 600 körül már olyan magas volt a hőmérséklet, hogy a fenyőfélék visszaszorultak, és a korábban csak maradványfajként jelenlévő lombos fafajok terjedtek szét az üledékgyűjtő környékén. Ezzel párhuzamosan megváltozott a talaj- és üledékképződés is. A területen a hideg időszakban termomezofil lombos erdei fajokkal jellemezhető erdőrefugium, a felmeledés során hidegtűrő fajok reliktuma alakult ki (kettős refugium hatás). Kr. e. 8400-ban a kora holocén hárserdőket felváltotta a zárt tölgyerdő, és ebben az erdőtípusban a balkáni és a közép-európai tölgyesekre jellemző Mollusca fajok terjedtek szét. Ez az erdőtípus Kr. e. 6000-ban változott meg, amikor kora neolit közösségek telepedtek meg a vizsgált terület környékén, és egy nyitottabb erdőtípus alakult ki. A késő vaskori kelta közösségek megtelepedésével párhuzamosan a bátorligeti láp területén antropogén hatásra terjedő fajok jelentek meg. A népvándorlás végén, a magyar honfoglalást követően a bátorligeti láp centrumát kitisztították, az üledéket kimerték és egy mesterséges tavat alakítottak ki, amely egészen a török hódoltság kezdetéig fennállt. Jelenleg a honfoglalás-kori tó mélyedésében maradtak fenn a glaciális korabeli vegetáció reliktumai.

Az őslápon mintegy 1100 virágos növény él, mely szinte minden évszakban, tavasztól késő őszig színpompás.

Korán, már januárban kipattannak a rekettyefűz barkái, és hamarosan a réteken is megjelennek az első tavaszt köszöntő virágok:

A kakukktormával egy időben jelenik meg az első spórás növény, a mocsári zsurló is.

Április elején bontják szirmaikat a boglárkák, amelyeknek itt több fajtája, így:

is megtalálható.

Április végén nyílik egy orchideafaj is, a nagy békakonty.

A május a kosboroké; ekkor nyílik:

továbbá:

Az égerláp növényflórájából érdemel említést egy, a kankalinfélék családjába tartozó hínárnövény, a virágzó békatutaj, aminek csak 20–25 cm magas virágzata emelkedik ki a vízből.

Nyár elején a perjefélék virágzásakor bontja szirmát az utolsóként nyíló orchideafaj, a széleslevelű nőszőfű.

Októberben, utolsóként a természet elpihenése előtt nyílik az ördögharapta fű kék virága.

ÁLLATVILÁGA: 

Az ősláp állatvilága is igen gazdag; hétezer állatfaj, ezen belül röbb mint 30 madárfaj fészkel és költ is itt:

Itt él a mocsári béka, a barna varangy, az ásó béka, mocsári teknős, a tarajos gőte, és a vízisikló is, de megfigyelhető az ősláp környékén a szigorúan védett elevenszülő gyík is.

A láp víztükre fölött több értékes szitakötő faj is látható. Ilyen a nyerges acsa is, mely a torkán lévő (hímnél kék, nősténynél zöld) nyeregről ismerhető fel.

A vízimadarak közül a nyári lúd, tőkés réce, szárcsa, gém, daru, borzas gödény kócsag, de idetéved a ritka fekete gólya is. A cserjések, nádasok szélén él a citromsármány, a függőcinege, őszapó, nádirigó, és fészkel itt a rétisas és a békászó sas.

A lápszéli nádasokban él a fürj, fogoly, fácán, de megtalálható a környéken a róka és a mezei nyúl is.

Kócsag

NAGYLEGELŐ, BÁTORLIGET:

56 ha.